23.
fejezet: Halálpálya
U-kwon pov~
- Na, kész
vagy már, kölyök? – kiáltok be a fürdőszobába, aztán egy elnyomott „mindjárt” jön
válaszul, már hatodjára. – Ezt mondod már húsz perce… Nem randi lesz, csak
buli! Gyere már, mert nélküled indulok!
Pár pillanat múlva szerencsémre (és az övéére is) kattan a zár és Byung Hun lép ki az ajtón. De nem az a szokásos, kis szerencsétlen gyerek, nem. Mivel viszonylag nekem köszönheti az új ruhatárát, elégedetten vigyorogva méregetem, aztán gonoszul beletúrok a felzselézett hajába. Eldünnyögök egy induljunk félét és a tárcámat, majd a telefonomat összeszedve nekivágok a húsz perces útnak.
Nem sok, ahhoz képest, hogy mennyire durva hely. Remélem, meglesznek a szokásos versenyzők, mert, ha kipurcantak, akkor nem tudok kire fogadni és megduplázni a pénzem. Hát ja… Valahogy innen sikerült egy ideig megélnem, mert a kolira szánt pénz kevés volt, hogy fenntartsam az albérletet és magam. De már minden zsír. Faterom többet utal és így kijövök, sőt még félretenni is tudok.
- Hé, min merengsz?
- He? – Felkapom a fejem és Byung Hunra nézek, aki tök értetlenül néz rám. Megrázom a fejem, aztán tovább indulok. – Csak gondolkozok.
- Te tudsz olyat is? – kuncog halkan, de még épp meghallom. Na, a jó anyá-… Nem, nem szidjuk egymást, se egymás szüleit. Nyugszik Yoo Kwon.
- Mondod ezt te. – grimaszolok egyet, majd előre fordulok és kimutatok egy irányba. – Na, öcskös. Az ott a halálpálya bejárata. Innen szimpla kocsma, de amint bemegyünk, ráérzel a lényegre. Ne kószálj semerre, majd maximum fogadni jöhetsz el velem. Tiszta?
- Ja.
Tömör válasz. Tök póker arccal ránézek, pedig totál meglepett, hogy nem kérdezett vissza. Feltenném neki a tipikus „van kérdés?” kérdést, de az nem az én stílusom, hogy mások problémáit figyeljem. Mindegy is. Jó lesz elindulni, mert így is csoda lesz, ha találunk helyet. Aztán persze még valahonnan szerezni kéne meghívót, hogy a versenyek utáni buliban részt tudjunk venni. Nem tudom, hogy itt van-e Bobby… Mondjuk ő ne lenne? Na, rajta!
- Gyere kölyök. És vigyázz magadra, maradj a nyomomban. – szigorúan intézem a szavaim, aztán magabiztosan elindulok a kis kocsma felé. Senki nem hinné, hogy alatta majd’ kilencven méter mélyen egy teljes pálya van kialakítva. Nagyvalszeg’ régen valami háborús búvóhely lehetett, de ki a faszt érdekel, ha most Korea legjobb buli helye? Már az ajtóban hallani, ahogy a basszustól remegnek a falak, és ha jól figyel az ember, akkor talán a motorzúgást is észreveszi.
Mázlinkra, a tömeg még viszonylag kicsi, így könnyedén bejutunk és egy-két ital után már le is jutunk a hatalmas pályára. Ahogy elnézem, L.Joe nem igazán rajong az alkoholért. Míg és simán lehúztam, ő csak fintorogva megnyalogatta aztán nehezen, de lekínlódta a torkán. Nem baj, majd megtanulja ez, hogy hogyan kell inni.
- Letesszük a fogadást, aztán felkeressük az egyik haverom. Kell tőle pár dolog. Kérdés… Szívtál valaha füves cigit vagy valamifajta drogot próbáltál már? – Ezt én se gondolhattam komolyan… L.Joe az a személy, aki talán annyira szűz, hogy meztelen nőt is csak a felvilágosításon látott. A válasza egy értetlen és meglepődött „mi?” volt, aztán persze jött a tiltakozás, hogy nem fogja kipróbálni. Na, majd meglátjuk.
Homlokon pöccintettem, majd elkezdtem keresni Bobbyt. Ha minden igaz, valahol a csajoknál lesz. És, ja… Ott van. Ez egy tuti dolog. Ha kell egy díler, feketepiacos haverod, a kurvák közt találod. Azoknál mindig van pénz, szóval jól csinálja a gyerek.
- Szevasz Bobby! – veregetem vállon a haverom, aztán lepacsizok vele.
- Szasz’ U-kwonnie! – vigyorog rám bárgyú fejjel, aztán a pacsiból egy kisebb ölelést kanyarít. – Rég láttalak tesó, mi a hányás? – Tekintete a mögöttem ácsorgó L.Joera siklik, aztán vigyorogva arcon vereget. – Mondtam én mindig, hogy egyszer pasizni fogsz, te kis buzi! Ezért voltál távol, mi? Ki a kis szépség, hm?
- Meg a jó anyád. – dünnyögöm, aztán tarkón vágom és Byung Hun felé mutatok. - Ő csak a haverom, L.Joe. Újonc, most van először.
- Egyem a lelkét. – vihog magában halkan, aztán körbejárja szerencsétlen kölyköt és tetőtől talpig végigméri. – Nem rossz. Jó a stílusod kölyök.
L.Joe meg se bír mukkanni. Szerintem olyan szinten lesokkolta Bobby közvetlensége, hogy most egy ideig az csoda lesz, ha nem akad el a lélegzete. De, nem a bájcsevej miatt vagyunk itt. Kell egy pár cucc.
- Bobby, ugye még lógsz nekem egyel a múltkori miatt. – Átkarolom a nyakát és egy sejtelmes vigyorral az arcába hajolok. Erre persze nem adja tovább a fogyatékos ötévest. Az eddig gyerekesen vigyorgó arca megkomolyodik és felsóhajt. Köhint egyet és int a fejével a hátsó kijárat felé.
Bólintok és a kölyköt magam után vonszolva követem a sikátorszerű konténertároló részhez. Tudtam én, hogy menni fog ez. Azért az egy dolog, hogy van félretett pénzem, de ha olyan kalamajkás haverod van, mint Bobby, akkor jó, ha segítesz neki, főleg, ha ő az egyetlen díler a városban, aki még normális is. És amúgy is… Nem pont a legolcsóbb egy engedély, nem, hogy kettő. Aztán mellé még valami hangulatjavító az estére.
- Na, mi kell kisvirág? – kérdezi felém biccentve, aztán előhúz egy szál cigit a zsebéből és rágyújt. Hát ja… Ez az igazi Bobby. Csak mások előtt adja a fogyatékost, amúgy vérbeli profi. Csak ne szítana annyi konfliktust. Bár az csak nekem jó. És most L.Joenak.
- A szokásos. De mindenből két adag. Aztán valami újdonság is kell. -
- Bajos. – beleslukkol a cigibe és elfújja oldalra a füstöt. A parázsló szálat pöckölgetve nekidől a falnak és úgy magyaráz nekem. – A harmóniából most nem jött a szállítmány. Helyette vadvirág van.
- Az milyen?
- Kemény cucc. Az egyik beszállítóm ajánlotta, állítólag kisadagban, még hígítva is képes kiütni az embert. – Eldobja a csikket, aztán ránéz L.Joera. – Ő nem bírná. Látszik, hogy tiszta. Honnan vakartad össze?
- Az nem fontos. Na, figyelj, akkor kell két meghívó, két vegyes vágott, egy hígítás és dobj mellé egy vadvirágot. Éljünk veszélyesen. És kellene valami holnapra. Extra erős fájdalomcsillapítód van? – nem szól, csak bólint egyet. Vigyorogni kezdek és én is L.Joera nézek. Persze szerintem szerencsétlen valami olyan helyzetben érezheti magát, mintha kertészek mellett lenne. Majd később megérti. – Ja, szűrőt, azt nem hoztam. Van nálad?
- Az mindig. Csak a gyógynövény kell és a bogyó? Semmi ampulla?
- Áh, leálltam. Totál szétbassza az ember izmait. – Demonstrálás képp megnyomkodom a felkarom és felnevetek. Na, ja… Egy jó ideig, talán két évig simán magamba böktem a tűt három óra fellegekig, de túlzottan szarok voltak az utóhatások, így leálltam. Ellenben a fűvel nem, hiszen a cigi a mindennapjaim része, naponta fél dobozzal oda van, az az egy-két szál füves cigi mit számít.
- Ja, a tüdő meg ki a faszt érdekel, mi? – Bobby elvigyorodik és krákog egyet, aztán a dzsekije belső zsebében kezd turkálni. Lassan elővesz néhány tasakot és azok közt kezd el válogatni. Ezt imádom benne. Mindig, mindent rendszerezve tart. Így tuti nem fog cracket adni nyugtató helyett.
- Szar ügy. Az izmaim nélkül még elélek, a tüdőm nélkül meg megdöglök. Nincs annyi szenvedés. – A válaszom után Bobby felnevet, és felém nyújtja a zacsikat és aztán egy marék szűrőt is. Azonnal a zsebembe vágom és előszedem a tárcám.
- Általában ötvenötöt vonunk mindenből, de most tényleg az életem mentetted meg, és jó sokkal lógok, szóval legyen csak a húsz százaléka. – Egy pillanatra elgondolkozik és előkapja a telefonját. Párszor átszámolja, aztán fújtatva elrakja. – Hí, baszod, de kurva jól jártál. Kétszáz.
Elkerekednek a szemeim aztán egy tipikus not bad arccal előszedem a pénzt és összehajtva odaadom neki. Elégedetten a zsebébe vágja és felborzolja a hajam, majd ott is hagy minket. Ebből most tényleg jól jöttem ki. Általában csak a sajátom kettőötven körül forog, de volt már, hogy háromszázezret is oda kellett neki adnom. Ez most fasza. Lehet, hogy máskor is figyelni kéne rá, hogy még találkozzon a főfejesével, aztán a behajtók rátaláljanak, én pedig hősiesen megvédjem. Na, jó, hagyjuk. Inkább menjünk befelé, mert még fogadni is kell.
- Ez a csávó fura. – nyögi be L.Joe és tök nyugodtan a zsebembe nyúl. Meghökkenve szuggerálom, ahogyan a kis tasakot méregeti, de mikor már ott, hogy kibontsa, kikapom a kezéből.
- Ácsii. Drága cucc. És ja. Azért is, mert ez képes még a pasikra is rámászni. – Visszagyűröm a zsebembe a cuccot aztán végre elindulok befelé. A nyomomban továbbra is ott tipeg a kölyök és érzem, hogy valamit kérdezni akar. – Nyögd ki. A kérdésed.
- Mi? Ja… Minek vásároltál fel egy fél botanikus kertet?
- Ezek az öröm virágai. Volt már igazán orgazmusod? – kérdezem fapofával. Na, jó, ez lehet, hogy köcsögség volt, mert szegény gyereknek olyan lett a feje, mint egy érett paradicsom. Elnevetem magam és tovább indulok. – Csak azért hoztam fel, mert a harmóniának körülbelül olyan a hatása. Csak azt most nem tudott adni. Drága cucc, de kurva jó. Nem baj, helyette itt van valami újdonság. De azt csak keverve és hígítva. Nem akarom, hogy kiüsd magad, aztán detoxba vigyelek. – Előszedem a pénztárcám és végigtekintve a versenyzők sorszámait, kiveszek némi pénzt és lerakom a pult mögött ácsorgó bombázó elé. – A hetesre.
- Szia szépfiú. A szokásos? – kérdezi vigyorogva, aztán elcseréli a pénzt egy szelvényre és odacsúsztatja elém. – Valamit inni fiúkák? – Feltenyerel a pultra és ezzel a nyakába nyomja a hatalmas, igaz tuti plasztikázott melleit. Egy pillanatra elmerengek, de megrázom a fejem és inkább elhúzódok. Majdnem behálózott. Ezek megérzik, ha az embernél valami jó ütős cucc van.
- Gyere kölyök, keressünk helyet. Lehetőleg olyan harmadik sor felé kéne. Onnan minden látható és mégse talál pofán semmilyen alkatrész.
Pár pillanat múlva szerencsémre (és az övéére is) kattan a zár és Byung Hun lép ki az ajtón. De nem az a szokásos, kis szerencsétlen gyerek, nem. Mivel viszonylag nekem köszönheti az új ruhatárát, elégedetten vigyorogva méregetem, aztán gonoszul beletúrok a felzselézett hajába. Eldünnyögök egy induljunk félét és a tárcámat, majd a telefonomat összeszedve nekivágok a húsz perces útnak.
Nem sok, ahhoz képest, hogy mennyire durva hely. Remélem, meglesznek a szokásos versenyzők, mert, ha kipurcantak, akkor nem tudok kire fogadni és megduplázni a pénzem. Hát ja… Valahogy innen sikerült egy ideig megélnem, mert a kolira szánt pénz kevés volt, hogy fenntartsam az albérletet és magam. De már minden zsír. Faterom többet utal és így kijövök, sőt még félretenni is tudok.
- Hé, min merengsz?
- He? – Felkapom a fejem és Byung Hunra nézek, aki tök értetlenül néz rám. Megrázom a fejem, aztán tovább indulok. – Csak gondolkozok.
- Te tudsz olyat is? – kuncog halkan, de még épp meghallom. Na, a jó anyá-… Nem, nem szidjuk egymást, se egymás szüleit. Nyugszik Yoo Kwon.
- Mondod ezt te. – grimaszolok egyet, majd előre fordulok és kimutatok egy irányba. – Na, öcskös. Az ott a halálpálya bejárata. Innen szimpla kocsma, de amint bemegyünk, ráérzel a lényegre. Ne kószálj semerre, majd maximum fogadni jöhetsz el velem. Tiszta?
- Ja.
Tömör válasz. Tök póker arccal ránézek, pedig totál meglepett, hogy nem kérdezett vissza. Feltenném neki a tipikus „van kérdés?” kérdést, de az nem az én stílusom, hogy mások problémáit figyeljem. Mindegy is. Jó lesz elindulni, mert így is csoda lesz, ha találunk helyet. Aztán persze még valahonnan szerezni kéne meghívót, hogy a versenyek utáni buliban részt tudjunk venni. Nem tudom, hogy itt van-e Bobby… Mondjuk ő ne lenne? Na, rajta!
- Gyere kölyök. És vigyázz magadra, maradj a nyomomban. – szigorúan intézem a szavaim, aztán magabiztosan elindulok a kis kocsma felé. Senki nem hinné, hogy alatta majd’ kilencven méter mélyen egy teljes pálya van kialakítva. Nagyvalszeg’ régen valami háborús búvóhely lehetett, de ki a faszt érdekel, ha most Korea legjobb buli helye? Már az ajtóban hallani, ahogy a basszustól remegnek a falak, és ha jól figyel az ember, akkor talán a motorzúgást is észreveszi.
Mázlinkra, a tömeg még viszonylag kicsi, így könnyedén bejutunk és egy-két ital után már le is jutunk a hatalmas pályára. Ahogy elnézem, L.Joe nem igazán rajong az alkoholért. Míg és simán lehúztam, ő csak fintorogva megnyalogatta aztán nehezen, de lekínlódta a torkán. Nem baj, majd megtanulja ez, hogy hogyan kell inni.
- Letesszük a fogadást, aztán felkeressük az egyik haverom. Kell tőle pár dolog. Kérdés… Szívtál valaha füves cigit vagy valamifajta drogot próbáltál már? – Ezt én se gondolhattam komolyan… L.Joe az a személy, aki talán annyira szűz, hogy meztelen nőt is csak a felvilágosításon látott. A válasza egy értetlen és meglepődött „mi?” volt, aztán persze jött a tiltakozás, hogy nem fogja kipróbálni. Na, majd meglátjuk.
Homlokon pöccintettem, majd elkezdtem keresni Bobbyt. Ha minden igaz, valahol a csajoknál lesz. És, ja… Ott van. Ez egy tuti dolog. Ha kell egy díler, feketepiacos haverod, a kurvák közt találod. Azoknál mindig van pénz, szóval jól csinálja a gyerek.
- Szevasz Bobby! – veregetem vállon a haverom, aztán lepacsizok vele.
- Szasz’ U-kwonnie! – vigyorog rám bárgyú fejjel, aztán a pacsiból egy kisebb ölelést kanyarít. – Rég láttalak tesó, mi a hányás? – Tekintete a mögöttem ácsorgó L.Joera siklik, aztán vigyorogva arcon vereget. – Mondtam én mindig, hogy egyszer pasizni fogsz, te kis buzi! Ezért voltál távol, mi? Ki a kis szépség, hm?
- Meg a jó anyád. – dünnyögöm, aztán tarkón vágom és Byung Hun felé mutatok. - Ő csak a haverom, L.Joe. Újonc, most van először.
- Egyem a lelkét. – vihog magában halkan, aztán körbejárja szerencsétlen kölyköt és tetőtől talpig végigméri. – Nem rossz. Jó a stílusod kölyök.
L.Joe meg se bír mukkanni. Szerintem olyan szinten lesokkolta Bobby közvetlensége, hogy most egy ideig az csoda lesz, ha nem akad el a lélegzete. De, nem a bájcsevej miatt vagyunk itt. Kell egy pár cucc.
- Bobby, ugye még lógsz nekem egyel a múltkori miatt. – Átkarolom a nyakát és egy sejtelmes vigyorral az arcába hajolok. Erre persze nem adja tovább a fogyatékos ötévest. Az eddig gyerekesen vigyorgó arca megkomolyodik és felsóhajt. Köhint egyet és int a fejével a hátsó kijárat felé.
Bólintok és a kölyköt magam után vonszolva követem a sikátorszerű konténertároló részhez. Tudtam én, hogy menni fog ez. Azért az egy dolog, hogy van félretett pénzem, de ha olyan kalamajkás haverod van, mint Bobby, akkor jó, ha segítesz neki, főleg, ha ő az egyetlen díler a városban, aki még normális is. És amúgy is… Nem pont a legolcsóbb egy engedély, nem, hogy kettő. Aztán mellé még valami hangulatjavító az estére.
- Na, mi kell kisvirág? – kérdezi felém biccentve, aztán előhúz egy szál cigit a zsebéből és rágyújt. Hát ja… Ez az igazi Bobby. Csak mások előtt adja a fogyatékost, amúgy vérbeli profi. Csak ne szítana annyi konfliktust. Bár az csak nekem jó. És most L.Joenak.
- A szokásos. De mindenből két adag. Aztán valami újdonság is kell. -
- Bajos. – beleslukkol a cigibe és elfújja oldalra a füstöt. A parázsló szálat pöckölgetve nekidől a falnak és úgy magyaráz nekem. – A harmóniából most nem jött a szállítmány. Helyette vadvirág van.
- Az milyen?
- Kemény cucc. Az egyik beszállítóm ajánlotta, állítólag kisadagban, még hígítva is képes kiütni az embert. – Eldobja a csikket, aztán ránéz L.Joera. – Ő nem bírná. Látszik, hogy tiszta. Honnan vakartad össze?
- Az nem fontos. Na, figyelj, akkor kell két meghívó, két vegyes vágott, egy hígítás és dobj mellé egy vadvirágot. Éljünk veszélyesen. És kellene valami holnapra. Extra erős fájdalomcsillapítód van? – nem szól, csak bólint egyet. Vigyorogni kezdek és én is L.Joera nézek. Persze szerintem szerencsétlen valami olyan helyzetben érezheti magát, mintha kertészek mellett lenne. Majd később megérti. – Ja, szűrőt, azt nem hoztam. Van nálad?
- Az mindig. Csak a gyógynövény kell és a bogyó? Semmi ampulla?
- Áh, leálltam. Totál szétbassza az ember izmait. – Demonstrálás képp megnyomkodom a felkarom és felnevetek. Na, ja… Egy jó ideig, talán két évig simán magamba böktem a tűt három óra fellegekig, de túlzottan szarok voltak az utóhatások, így leálltam. Ellenben a fűvel nem, hiszen a cigi a mindennapjaim része, naponta fél dobozzal oda van, az az egy-két szál füves cigi mit számít.
- Ja, a tüdő meg ki a faszt érdekel, mi? – Bobby elvigyorodik és krákog egyet, aztán a dzsekije belső zsebében kezd turkálni. Lassan elővesz néhány tasakot és azok közt kezd el válogatni. Ezt imádom benne. Mindig, mindent rendszerezve tart. Így tuti nem fog cracket adni nyugtató helyett.
- Szar ügy. Az izmaim nélkül még elélek, a tüdőm nélkül meg megdöglök. Nincs annyi szenvedés. – A válaszom után Bobby felnevet, és felém nyújtja a zacsikat és aztán egy marék szűrőt is. Azonnal a zsebembe vágom és előszedem a tárcám.
- Általában ötvenötöt vonunk mindenből, de most tényleg az életem mentetted meg, és jó sokkal lógok, szóval legyen csak a húsz százaléka. – Egy pillanatra elgondolkozik és előkapja a telefonját. Párszor átszámolja, aztán fújtatva elrakja. – Hí, baszod, de kurva jól jártál. Kétszáz.
Elkerekednek a szemeim aztán egy tipikus not bad arccal előszedem a pénzt és összehajtva odaadom neki. Elégedetten a zsebébe vágja és felborzolja a hajam, majd ott is hagy minket. Ebből most tényleg jól jöttem ki. Általában csak a sajátom kettőötven körül forog, de volt már, hogy háromszázezret is oda kellett neki adnom. Ez most fasza. Lehet, hogy máskor is figyelni kéne rá, hogy még találkozzon a főfejesével, aztán a behajtók rátaláljanak, én pedig hősiesen megvédjem. Na, jó, hagyjuk. Inkább menjünk befelé, mert még fogadni is kell.
- Ez a csávó fura. – nyögi be L.Joe és tök nyugodtan a zsebembe nyúl. Meghökkenve szuggerálom, ahogyan a kis tasakot méregeti, de mikor már ott, hogy kibontsa, kikapom a kezéből.
- Ácsii. Drága cucc. És ja. Azért is, mert ez képes még a pasikra is rámászni. – Visszagyűröm a zsebembe a cuccot aztán végre elindulok befelé. A nyomomban továbbra is ott tipeg a kölyök és érzem, hogy valamit kérdezni akar. – Nyögd ki. A kérdésed.
- Mi? Ja… Minek vásároltál fel egy fél botanikus kertet?
- Ezek az öröm virágai. Volt már igazán orgazmusod? – kérdezem fapofával. Na, jó, ez lehet, hogy köcsögség volt, mert szegény gyereknek olyan lett a feje, mint egy érett paradicsom. Elnevetem magam és tovább indulok. – Csak azért hoztam fel, mert a harmóniának körülbelül olyan a hatása. Csak azt most nem tudott adni. Drága cucc, de kurva jó. Nem baj, helyette itt van valami újdonság. De azt csak keverve és hígítva. Nem akarom, hogy kiüsd magad, aztán detoxba vigyelek. – Előszedem a pénztárcám és végigtekintve a versenyzők sorszámait, kiveszek némi pénzt és lerakom a pult mögött ácsorgó bombázó elé. – A hetesre.
- Szia szépfiú. A szokásos? – kérdezi vigyorogva, aztán elcseréli a pénzt egy szelvényre és odacsúsztatja elém. – Valamit inni fiúkák? – Feltenyerel a pultra és ezzel a nyakába nyomja a hatalmas, igaz tuti plasztikázott melleit. Egy pillanatra elmerengek, de megrázom a fejem és inkább elhúzódok. Majdnem behálózott. Ezek megérzik, ha az embernél valami jó ütős cucc van.
- Gyere kölyök, keressünk helyet. Lehetőleg olyan harmadik sor felé kéne. Onnan minden látható és mégse talál pofán semmilyen alkatrész.
- Várj
kölyök, pillanat és megyünk a zártra, csak felveszem a nyereményem. – Kapom el
L.Joe vállát, aztán visszaindulok a bárpulthoz. – Kézcsók cicus, itt a papír. –
Odatolom a szelvényem a lány elé, ő pedig hatalmas szemekkel mered rám és a
kasszához nyúlva elkezdi számolni nekem a pénzt. Imádom az ilyet. Főleg, hogy
az a fickó, akire szoktam tétet tenni, mindig vagy első, vagy második. Vagy
csak szimplán nem sérül meg. Mindegy, eddig mindig nyertem vele, szóval minden
fasza. A mai este már jobb nem is lehet.
Elveszem a pénzt, aztán elindulok a megszokott helyemhez, keresni egy jó kurvát ma éjszakára. Ilyen korra már szinte minőségiek is kint vannak.
- Na, kölyök. Ha gondolod, nézz szét, keress egy jó csajt, lehetőleg olyat, aki mellett nincs kigyúrt kopasz faszi és ha pénz kell neki, csak mondd a nevem és szabad az út. Tiszta? Ha kellek, ott leszek abba a sarokba. – Elmutatok pontosan oda, ahol miniruhás lányok vígan iszogatnak és kacarásznak, aztán hátba veregetem L.Joet és elindulok a becélzott pont felé.
Azonnal jól indítok. A lányok már viszonylag részegek, és mint elmondták, benne vannak mindenben. Imádom az ilyet. Csak azt nem értem, hogy miért nem… izé. Miért nem áll. Na, pont az.
És ez fura. Ilyenkor már általában olyan szinten beindulok, hogy csoda, ha az ágyig eljutunk, de most semmi.
Elnézek az ellenkező irányba, ahol L.Joe ücsörög tök feszengve egy bárszéken, miközben egy igazi vérbeli idősebb kurva ott fűzögeti szerencsétlen fejét. Ez a gyerek tényleg szűz… Felsóhajtok és elbúcsúzok a lánykáktól, akik szinte hisztizni kezdenek. Lassan odamászok Byung Hunhoz és tarkón csapom. Nem tudom, hogy most megijedt, vagy csak szimplán meglepődött, de az tuti, hogy hatalmasat ugrott. Elhessegetem a ribit és leülök a helyére.
- Mi van töki, nem csajozol? Nyugi, én is ilyen helyen vesztettem el, erre képzett nővel. – intek a csaposnak, hogy négy rövidet kérünk, aztán a tök fancsali lakótársam felé fordulok. Megérkezik közben a négy kis feles, azokat pedig szépen lehúzzuk. Nem rossz, lehetne kicsit erősebb is… Bár L.Joet elnézve, neki még ez is sok. Pedig tutira higított. Rendelek még egy párat, már nem is tudom, hogy mennyit, lényeg, ami lényeg, Byung Hun eléggé szédeleg már tőle és az arca is kellőképp kipirult. Én még nem érzek semmit, csak talán melegem van.
– Szívsz egyet? – Felé nyújtom a cigis dobozom, amiben már javában az általam kevert töltött füves cigik vannak, aztán miután kivesz belőle egyet és a szájába helyezi, az én szálam elnyújtom egy nagyon beállt nő felé és meggyújtom az ő cigijével. Lassan szipolyozok rajta egy kicsit és mikor szépen elkezd parázslani, L.Joe felé hajolok, aki ledermedve bámul az arcomba, miközben az övét gyújtom. – Szívj rajta. – Nem moccan, csak továbbra is az arcom bámulja. Felsóhajtok és elveszem a szájából, aztán én szívok rajta, majd végül visszakerül hozzá.
Hű, na, ez kemény cucc tényleg. Pedig csak keveset csavartam a vadvirágból. Én már érzem a hatását.
Kezdek felszabadulni a földi terheim alól és szabad vagyok, mint a madár. Furcsa. A harmónia és a vadvirág ég és föld.
A harmónia könnyű cucc, egy baja van, hogy csak elnehezíti az embert, viszont amikor tetőzik, teljesen felszabadul mindentől, mindene beleremeg és bizsereg. Ezért hasonlítom az orgazmushoz.
Elsőre a vadvirág nehéz cucc, mert könnyűnek érzem most magam, és mégis erőteljes. Talán a vegyes miatt, de van egy enyhe keserű bukéja. Furcsa, de jó.
Teljesen mélyen tüdőig szívom, aztán benn tartom a füstöt. Kelletlenül marja a mellkasom és a torkom, de nem érdekel. Fél perc múlva lassan kezdem kiengedni az ajkaim között a sűrű szürke füstöt és vigyorogva oldalba bököm a mellettem ücsörgő kölyköt, aki totál le van fagyva. Lehet, hogy unikornist lát, mint én régen az első LSD-m után.
- Karika… - Jó mélyen szívok megint a cigiből és O betűt formázok az ajkaimmal, majd a nyelvemmel meglököm a füstöt és egy viszonylag szabályos karika kiszalad a számból. Elvigyorodok és a maradék füstöt a karika közepébe fújom.
- Basszus U-kwon nagyon szarul vagyok… - dünnyögi halkan, aztán óvatosan beleszív a cigibe. Elfintorodik, de már nem akar megfulladni tőle.
- Haza akarsz menni? – kérdezem nyúzott hangon. Ez már a fű hatása. Szóval tényleg ennyire kemény. Hát, ezt sem fogom sokat venni, mint a halálszorítást sem. Na, az volt nagyon durva. Talán tizenhat lehettem, akkor Taeil és az akkori vezető hozott el. Akkoriban még Bobby csak a dílerek keze alá dolgozott és szerintem ő adta nekünk kóstolóba. Egy szálat csavartunk, de töményen. Másnap a kórházban ébredtem, mert mérgezést kaptam. Ezért halálszorítás.
Teljesen elszívja a cigijét Byung Hun, már látszik rajta, hogy kurvára nincs képben szegény kölyök. Én se érzem magam már csak árnynak, de viszonylag még képben vagyok.
Basszajesszus, nekünk még haza kell jutnunk.
Lefolyok a bárszékről és elhajítom a saját csikkem, majd odabillegek Byung Hunhoz, és a hóna alá nyúlva megemelem.
- Kurva nehéz vagy így, baszki! – morgom halkan és próbálom a hátamra kínlódni. Nehezen, de sikerül és úgy támolygok ki a kocsmából. Ez az utolsó tiszta emlékem. Ezek után álomszerűen sóhajok és elfojtott nyögések visszhangoznak a fülemben, néha egy apró fájdalommal a nyakamon, mintha valaki szívogatná. Álomszerű képeimbe még beitta magát egy feszítő csomó a hasamba. Aztán mikor az eltűnt, teljesen lefőttem.
Elveszem a pénzt, aztán elindulok a megszokott helyemhez, keresni egy jó kurvát ma éjszakára. Ilyen korra már szinte minőségiek is kint vannak.
- Na, kölyök. Ha gondolod, nézz szét, keress egy jó csajt, lehetőleg olyat, aki mellett nincs kigyúrt kopasz faszi és ha pénz kell neki, csak mondd a nevem és szabad az út. Tiszta? Ha kellek, ott leszek abba a sarokba. – Elmutatok pontosan oda, ahol miniruhás lányok vígan iszogatnak és kacarásznak, aztán hátba veregetem L.Joet és elindulok a becélzott pont felé.
Azonnal jól indítok. A lányok már viszonylag részegek, és mint elmondták, benne vannak mindenben. Imádom az ilyet. Csak azt nem értem, hogy miért nem… izé. Miért nem áll. Na, pont az.
És ez fura. Ilyenkor már általában olyan szinten beindulok, hogy csoda, ha az ágyig eljutunk, de most semmi.
Elnézek az ellenkező irányba, ahol L.Joe ücsörög tök feszengve egy bárszéken, miközben egy igazi vérbeli idősebb kurva ott fűzögeti szerencsétlen fejét. Ez a gyerek tényleg szűz… Felsóhajtok és elbúcsúzok a lánykáktól, akik szinte hisztizni kezdenek. Lassan odamászok Byung Hunhoz és tarkón csapom. Nem tudom, hogy most megijedt, vagy csak szimplán meglepődött, de az tuti, hogy hatalmasat ugrott. Elhessegetem a ribit és leülök a helyére.
- Mi van töki, nem csajozol? Nyugi, én is ilyen helyen vesztettem el, erre képzett nővel. – intek a csaposnak, hogy négy rövidet kérünk, aztán a tök fancsali lakótársam felé fordulok. Megérkezik közben a négy kis feles, azokat pedig szépen lehúzzuk. Nem rossz, lehetne kicsit erősebb is… Bár L.Joet elnézve, neki még ez is sok. Pedig tutira higított. Rendelek még egy párat, már nem is tudom, hogy mennyit, lényeg, ami lényeg, Byung Hun eléggé szédeleg már tőle és az arca is kellőképp kipirult. Én még nem érzek semmit, csak talán melegem van.
– Szívsz egyet? – Felé nyújtom a cigis dobozom, amiben már javában az általam kevert töltött füves cigik vannak, aztán miután kivesz belőle egyet és a szájába helyezi, az én szálam elnyújtom egy nagyon beállt nő felé és meggyújtom az ő cigijével. Lassan szipolyozok rajta egy kicsit és mikor szépen elkezd parázslani, L.Joe felé hajolok, aki ledermedve bámul az arcomba, miközben az övét gyújtom. – Szívj rajta. – Nem moccan, csak továbbra is az arcom bámulja. Felsóhajtok és elveszem a szájából, aztán én szívok rajta, majd végül visszakerül hozzá.
Hű, na, ez kemény cucc tényleg. Pedig csak keveset csavartam a vadvirágból. Én már érzem a hatását.
Kezdek felszabadulni a földi terheim alól és szabad vagyok, mint a madár. Furcsa. A harmónia és a vadvirág ég és föld.
A harmónia könnyű cucc, egy baja van, hogy csak elnehezíti az embert, viszont amikor tetőzik, teljesen felszabadul mindentől, mindene beleremeg és bizsereg. Ezért hasonlítom az orgazmushoz.
Elsőre a vadvirág nehéz cucc, mert könnyűnek érzem most magam, és mégis erőteljes. Talán a vegyes miatt, de van egy enyhe keserű bukéja. Furcsa, de jó.
Teljesen mélyen tüdőig szívom, aztán benn tartom a füstöt. Kelletlenül marja a mellkasom és a torkom, de nem érdekel. Fél perc múlva lassan kezdem kiengedni az ajkaim között a sűrű szürke füstöt és vigyorogva oldalba bököm a mellettem ücsörgő kölyköt, aki totál le van fagyva. Lehet, hogy unikornist lát, mint én régen az első LSD-m után.
- Karika… - Jó mélyen szívok megint a cigiből és O betűt formázok az ajkaimmal, majd a nyelvemmel meglököm a füstöt és egy viszonylag szabályos karika kiszalad a számból. Elvigyorodok és a maradék füstöt a karika közepébe fújom.
- Basszus U-kwon nagyon szarul vagyok… - dünnyögi halkan, aztán óvatosan beleszív a cigibe. Elfintorodik, de már nem akar megfulladni tőle.
- Haza akarsz menni? – kérdezem nyúzott hangon. Ez már a fű hatása. Szóval tényleg ennyire kemény. Hát, ezt sem fogom sokat venni, mint a halálszorítást sem. Na, az volt nagyon durva. Talán tizenhat lehettem, akkor Taeil és az akkori vezető hozott el. Akkoriban még Bobby csak a dílerek keze alá dolgozott és szerintem ő adta nekünk kóstolóba. Egy szálat csavartunk, de töményen. Másnap a kórházban ébredtem, mert mérgezést kaptam. Ezért halálszorítás.
Teljesen elszívja a cigijét Byung Hun, már látszik rajta, hogy kurvára nincs képben szegény kölyök. Én se érzem magam már csak árnynak, de viszonylag még képben vagyok.
Basszajesszus, nekünk még haza kell jutnunk.
Lefolyok a bárszékről és elhajítom a saját csikkem, majd odabillegek Byung Hunhoz, és a hóna alá nyúlva megemelem.
- Kurva nehéz vagy így, baszki! – morgom halkan és próbálom a hátamra kínlódni. Nehezen, de sikerül és úgy támolygok ki a kocsmából. Ez az utolsó tiszta emlékem. Ezek után álomszerűen sóhajok és elfojtott nyögések visszhangoznak a fülemben, néha egy apró fájdalommal a nyakamon, mintha valaki szívogatná. Álomszerű képeimbe még beitta magát egy feszítő csomó a hasamba. Aztán mikor az eltűnt, teljesen lefőttem.
Reggel a
nap szó szerint a pofámba világított, így az ellenkező oldalamra fordultam.
Viszont teljesen nem számítottam arra, hogy valaminek nekiütközök, ami csupasz,
meleget áraszt magából és erősen cigi szaga van.
Mosolyogva végigtapogatom a mellettem fekvő valakit és megtalálom a haját. Kellemesen puha és mikor odahajolok, hogy bele tudjam fúrni az orrom, enyhe hajzselé szaga van az alkohol és fű szag mellett.
Összeráncolom a szemöldököm és tovább haladok a tájékozódásban. Valahogy szokatlanul vékony és széles a válla és túl laposak a mellei. Ennyire beálltam volna, hogy világcsúfját cipeltem az ágyamba?
Egyre jobban ráncolom a szemöldököm, már a homlokom is elkezdem, miközben félve a hasfalán is végighaladok. A takaróm –ami egy szál paplan a meleg miatt- szerencsére elég vékony, így mindent érzek rajta keresztül. Valahogy kezdek megijedni, ahogy kitapintok néhány kockát a hasán és egy gyenge ívű V vonalat.
Nyelek egy hatalmasat és végleg a lényegre tapintok. Ez a Csipke Rózsika, kurvára nem Rózsika! Inkább egy kibaszott Józsika!
Kipattannak a szemeim és egy barna hajtengerrel találom szembe magam. Felvonyítok és kirúgom magam mellől –mint rájöttem Byunghunt- az ágyamon osztozó személyt. Én is a padlón koppanok, de én a másik oldalon.
- Lee Byung Hun! – üvöltöm el magam, amire azonnal felül. – Mi a fasz történt tegnap éjszaka?!
Mosolyogva végigtapogatom a mellettem fekvő valakit és megtalálom a haját. Kellemesen puha és mikor odahajolok, hogy bele tudjam fúrni az orrom, enyhe hajzselé szaga van az alkohol és fű szag mellett.
Összeráncolom a szemöldököm és tovább haladok a tájékozódásban. Valahogy szokatlanul vékony és széles a válla és túl laposak a mellei. Ennyire beálltam volna, hogy világcsúfját cipeltem az ágyamba?
Egyre jobban ráncolom a szemöldököm, már a homlokom is elkezdem, miközben félve a hasfalán is végighaladok. A takaróm –ami egy szál paplan a meleg miatt- szerencsére elég vékony, így mindent érzek rajta keresztül. Valahogy kezdek megijedni, ahogy kitapintok néhány kockát a hasán és egy gyenge ívű V vonalat.
Nyelek egy hatalmasat és végleg a lényegre tapintok. Ez a Csipke Rózsika, kurvára nem Rózsika! Inkább egy kibaszott Józsika!
Kipattannak a szemeim és egy barna hajtengerrel találom szembe magam. Felvonyítok és kirúgom magam mellől –mint rájöttem Byunghunt- az ágyamon osztozó személyt. Én is a padlón koppanok, de én a másik oldalon.
- Lee Byung Hun! – üvöltöm el magam, amire azonnal felül. – Mi a fasz történt tegnap éjszaka?!
